Bár a "méret nem minden", ha nem olvastál utána a következő nevezetességeknek, nagy valószínűséggel csalódni fogsz bennük - nem tagadom, én is jártam már így. Veletek mi a helyzet?

Kicsivel több, mint két évvel az első rész megszületése után annyi komment, ajánlás és emailes javaslat gyűlt össze a témát illetően, hogy úgy döntöttem, írok egy második részt is - íme!  

© CNTraveller

Niagara-vízesés, USA/Kanada

Korábban már írtam egy élménybeszámolót a Niagara-vízesésről, amit ITT tekinthettek meg. Elöljáróban le kell szögeznem: maga a vízesés csodálatos. A környék viszont undorító. Hogy miért is írom ezt? Már a giganagy szállodáktól kezdve, a villogó vízi vidámparkon át a mocskos gokartpályáig minden megtalálható a Niagara egy kilométeres (és akkor még sokat mondtam) körzetében. 

Sajnos a "csodálatos" jelzőt viszont nem használták azok az ismerőseim, akik nem a kanadai oldalról, hanem az amerikai partról szemlélték a Niagarát, ők ugyanis alig láttak belőle valamit. A megoldás? A Patkó-zuhatagot nézzétek, mégpedig a kanadai oldalról - igaz, akkor a vízesés körüli turistaszennyel is meg kell birkóznotok. 

© Pixabay

Diadalív, Párizs, Franciaország

A Diadalív (eredeti nevén Arc de Triomphe) Párizs egyik legnépszerűbb látványossága és a híres Champs-Élysées sugárút jelképe - de a TripAdvisor-os vélemények szerint "semmi különös" nincs benne. Sajnos ezzel én sem tudok vitatkozni, mert bár a neoklasszicista stílusban épült emlékmű tényleg szép, nem nyújt maradandó élményt - főleg úgy, ha arra gondolok, hogy I. Napóleon és a francia hadsereg dicsőségét hirdeti.

Az egész emlékmű ugyanis egy körforgalomba épült bele és már maga az odajutás is kész bajos, mert nincsen zebra, amin átkelhetnének az érdeklődők. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy egy idős hölgy vagy egy mozgássérült úr hogyan jut el egyáltalán a Diadalívhez - a legtöbben épp ezért csak tisztes távolból szemlélik meg és már mennek is tovább. 

Nagy Bazár, Isztambul, Törökország

Isztambul egyik legnépszerűbb látványosságaként és a világ egyik legnagyobb fedett piacaként érthető, hogy sokan kíváncsian rá - pedig nem biztos, hogy olyan nagy örömet fog okozni a meglátogatása. Bár én még nem jártam itt (tulajdonképpen nem is szeretnék), de többen mondták már, hogy az egész piac egy fárasztó, zavaros kupleráj, egy kész labirintus, amiből csak nehezen lehet kikeveredni.

Borzasztó drágán árulnak mindent - sok mindent a piac szomszédos utcáiban lévő turistaboltokban fél áron (!) is meg lehet szerezni -, az árusok pedig annyira erőszakosak és tapadósak, hogy alig lehet tőlük megszabadulni.

© Traveldialymedia

Maya Beach, Koh Phi Phi Lee, Thaiföld

Az elmúlt pár évtizedben a világ egyik legismertebb strandjává nőtte ki magát a csodálatos szépségéről híres Maya Bay, melyet az utóbbi időkben már napi 4-5000 turista látogatott meg. Többek között ennek (és a helyi korallzátony helyreállítási munkálatainak) köszönhetően 2018 nyarán turista stop-ot vezetett be a thai kormány, mely előreláthatólag 2021 közepéig érvényben is fog maradni. Én mondjuk azért szurkolok, hogy utána is napi maximum 1000 főre koncentrálódjon az oda látogató turisták száma... de ezzel kapcsolatos híreim sajnos nincsenek.

Annyi azonban biztos, hogy jelenleg nem látogatható DiCaprio híres strandja, főleg azért, mert a phuketi utazási irodák felelőtlenül sok emberrel, partizni vágyó kamaszokkal és rengeteg szeméttel megpakolt speedboatokon szállították a Maya Beachre a turistákat - amely minden élményt adott, csak a valószínűleg azt nem, amiért az emberek befizettek. 

© Pixabay

 Spanyol-lépcső, Róma, Olaszország

Róma az egyik legkedvesebb nagyvárosom - régebben volt úgy, hogy évente is meglátogattam, de már 5 éve nem voltam ott. Azt hiszem, nem véletlenül. A szállásunk rendkívül központi helyen, Piazza di Spagna tér közelében volt, valahogy azonban sohasem sikerült teljes pompájában megcsodálnom - főleg azért, mert mindig tele volt turistákkal, árusokkal, bazárosokkal, fotózkodó családokkal stb. Magáról a Spanyol-lépcsőről hasonló a véleményem - lényegében annyian terpeszkednek rajta, hogy egy normális fotót nem lehet róla készíteni, maguk a lépcsőfokok pedig annyira csúszósak, hogy kész életveszély rajtuk lejönni. 

© Musei Vaticani

Sixtus-kápolna, Vatikán

Ahogyan már kifejtettem, Róma meglátogatása nem okos döntés tavasszal. A Spanyol-lépcsős kalandjaim után egy egész napot szántam a Vatikán megtekintésére. Hát, el is telt vele egy nap! Mivel nem vásároltunk elővételi jegyet, a fal mellett kellet közel 3 órát sorban állnunk - nem nagy élvezet volt, de nagy művészetrajongóként egyszer (legalább egyszer) mindenképpen meg szerettem volna látogatni a Sixtus-kápolnát.

Miután bejutottunk, nagyjából egy óra nézelődés után jutottunk el a kápolnáig, ami tömve volt emberekkel. Abszolút hangulatromboló volt. A tömeg annyira hatalmas volt, hogy konkrétan fogni kellett egymás kezét és figyelnünk kellett, hogy össze ne nyomjanak! A tömegnyomor miatt persze mindenre figyelsz (a testi épségedre, a társaidra, az értékeidre stb), csak Michelangelo freskóira nem. Akkor pedig mi értelme van az egésznek?

Az Ádám teremtését például úgy kellett hosszú percekig keresgélnem, mikor pedig végre ráakadtam a plafonon, majdnem föllöktek és már mentünk is tovább. Fotózni nem lehet, beszélni nem lehet, a biztonsági őrök állandóan pisszegnek, persze tök nagy hangosság van - az egész tiszta röhej. Miután pedig kijöttünk, csak csalódottan annyit kédeztem magamtól:  tényleg ennyi volt?  Bátran állíthatom, az én legnagyobb csalódásom a Vatikán volt. Sajnos nem hiszem, hogy még egyszer visszamegyek - maximum akkor, ha lesz felesleges 145 ezer forintom az egyik limitált számú, exkluzív VIP-túra egyikére.

© BBC / Getty Images

Hírességek sétánya, Hollywood, LA, USA

A hollywoodi Hírességek sétánya nagy valószínűséggel Kalifornia állam leglátogatottabb helyei közé tartozik.  Szinte minden nagy sztárnak van itt csillaga, ami miatt nagy presztízsnek kellene, hogy örvendjen, de ismerőseim véleménye alapján Los Angeles kifejezetten koszos, mocskos és túlzsúfolt negyedében található.

A "Walk of Fame" állítólag tele van kéregetőkkel, rengeteg emléktáblán kutyapiszok vagy rágógumi villog, az utcai előadók pedig direkt a legnagyobb sztárok csillaga mellett telepszenek le, hogy még véletlenül se tudj - nélkülük - fotózkodni.

Ikonikus lett például egy videó, amenyben Reese Witherspoon tisztogatja a saját csillagát, de egy sor másik híresség is panaszkodott az utca állapotára. Személyes élményeim nincsenek, de a hallottak alapján nem egy olyan nevezetesség, ahová szívesen elmennék! 

© Pixabay

Tiltott Város, Peking, Kína

A Tiltott Város majd' 500 éven át szolgált a kínai császárok lakhelyént, ennek megfelelően hatalmas érdeklődés övezi a csaknem 1000 épületből áll palotát - de, a turisták többsége szerint nem egy nagy szám. Bár az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült, mint a világ legnagyobb régi faépület-együttese, az igazságot megvallva mindegyik épület ugyanúgy néz ki és hamar meg lehet unni. Főleg úgy, hogy napi 8000 (!) turistát engednek be ide! A TripAdvisor-os vélemények alapján elmondható, hogy ez is egy olyan látványosság, amit "egyszer látni kell", de többször úgysem megy oda senki - legalábbis a többség biztosan nem.

 © Telegraph

Gibraltár-hegy, Gibraltár

Életem egyik legrosszabb turisztikai döntése volt meglátogatni Gibraltárt. Pár évvel ezelőtti Malagás nyaralásom alatt jött az ötlet, hogy kiránduljunk egyet a Gibraltári - az egész minden volt, csak élvezet nem. Az autónkat még a spanyol határon, La Línea de la Concepción kis településén tettük ki (ami már önmagában úgy nézett ki, mint egy romhalmaz), mi pedig begyalogoltunk a határon és buszra szálltunk. 

A legtöbb turistához hasonlóan természetesen mi is a Gibraltári-hegyre szerettünk volna feljutni: ebédidőben érkezünk, azt hittük, seperc alatt megleszünk, holott nem így történt. Többszáz fős sor kanyargott a hegy előtti keskeny utcácskákban, egy óra várakozás után pedig alig haladtunk előre, ezért a társaságunk egy része, velem együtt kiállt a sorból. 

A másik fele több, mint 3 óra várakozás után tudott csak jegyet venni, miután pedig felértek, perzselő hőség volt, nem volt egy fedett rész, ahová be lehetett álni, mindenkire ugráltak a megbolondult majmok, aranyáron adták a legolcsóbb vizeket is és még sorolhatnám. A vége az lett, hogy a soron következő, érkező felvonóval lejöttek a szikláról, mi addig körülnéztünk a városban és vásárolgattuk. Minden rendkívül drága és túlértékelt. Nem nagy élmény volt. Abszolút nem bántam meg, hogy nem mentem fel a hegyre - de Gibraltár közelébe se szeretnék többet menni.

© Viator / Shutterstock

Berlini tévétorony, Berlin, Németirszág

Berlin közkedvelt turisztikai célpontnak számít, épp ezért nem meglepő, hogy sokan kíváncsiak a város legmagasabb épületére, a 368 méteres tévétoronyra. A 2 órás sorbanállás és a 16 eurós belépőjegy még hagyján, de miután feljutsz, szinte ki se látsz a toronyból, annyira koszosak az ablakai.

Ha pedig kedved lenne egy kis időt eltölteni a toronyban, akkor sok türelemre lesz szükséged, mert legalább 30 perc, míg a bár pincérei kiszolgálnak egy itallal. Utána pedig újabb sorbanállás következik a lifthez, de már jóval szegényebben, mert hihetetlenül drága minden, amit a tévétoronyban árulnak. Hogy megéri-e meglátogatni? Szerintem nem, Berlin sokkal szebb a földszintről nézve, de ha szereted a sorbanállást, akkor rajta!